Óda a rózsákhoz
Bársonyba burkolt hajnalpír,
A kertek büszke királynője,
Ki harmatcseppel ékesítve
Bontod ki szirmaid a fényre.
Illatod lágyan száll a szélben,
Édes bódulatot árasztva,
A múló nyár minden varázsát
Egyetlen bimbóba zárva.
Szépséged mellett tövis őrködik,
Emlékeztetve mindazokra,
Hogy ami igazán értékes,
Nem adja magát könnyen, olcsón.
Mégis, ha rámnézel, eláll a szó,
Bámulom tökéletes íved,
Te vagy a természet legszebb dala,
Mely megdobogtat minden szívet.